A környező hegyvidékről

Óbükk, Vajdavár, kirándulás Váraszó, Szalajka-ház, vendégház, Tarnavidéki Tájvédelmi körzet

A területet a hivatalos kistáj kataszter Vajdavár-hegycsoport néven említi, korábban hívták Ózd–Pétervásárai-dombságnak és Heves–Borsodi-dombságnak is. A helyiek a vidéket elsősorban Óbükknek vagy egyszerűen a fő erdőalkotó fafaja után Bükknek nevezték, bár ez szemmel láthatóan nem nagyon érdekelte geográfusainkat. Anonymus Gömör és Heves-vármegye határán, a Hódos és a Hangony-vize vidékén elterülő végtelen erdőséget – melyet Huba vezérlete alatt Szovárd és Kadocsa hódított meg a honfoglalás idején – egyszerűen csak Bolhádnak nevezte. Mai nevét a legmagasabb csúcsa, az Ökör-hegy (541 m) mellett magasodó Vajdavár legendás csúcsáról kapta.

(Na, a Vajdavár ősi legendáriumáról majd egyszer írok egy részletes, igen sok karakterre kiterjedő külön szakaszt, hiszen ez önmagában megérdemelne egy egész weboldalt, most tekintsen ettől el a kedves olvasó…)

Tehát itt volt a Tarna és a Hangony felső folyása által közrefogott háborítatlan erdőség – sokszor rejtekül szolgálva a híres bükki-mátrai betyárnak, Vidróczkynak is –, melynek nevét sem lenyelni, sem kiköpni nem tudták neves geográfusaink, ami nem is csoda, hiszen a múlt rendszer alatt ez egy periferiális, határőrvidéknek számított, közel a Csehszlovák határhoz, ahová sokáig belépni is csak engedéllyel lehetett.

A terület kialakulása

A terület kialakulása közel 20 millió évvel ezelőtt kezdődött, mikor a vidéket egy tengeröblökkel, szárazulatokkal, szigetekkel tagolt, bazaltvulkánokkal keretezett sekély üledékgyűjtő medencéje jellemezte. Itt, a sekély hullámzónában ülepedett le az a helyenként 300 m vastagságot elérő tengerparti homok, mely később – Bükk-hegység kiemelkedésével párhuzamosan – a tenger színe fölé emelkedett. Ezt a lassan felboltozódó üledékréteget a későbbeikben a felszínről lesiető vízfolyások felszabdalták, a puha homokos kőzetanyagban mélyre vágódtak a patakvölgyek. Kialakult egy rendkívül meredek hegyoldalakkal, mély szurdokokkal, ember számára csak nehezen járható ősrengetegekkel borított, végtelenül tagolt hegytömeg.

Bár már az őskorban megjelent itt az ember, de kiterjedt településhálózatot a bronzkor kiétei (Kiyatice kultúra) kultúrája hozott létre – ők rendkívül kedvelték ezt a vidéket –, számtalan hegyvidéki földvárat hagyva maguk után. Sőt, a mai települések ősi magjában napjainkban is felismerhetjük a kiéteiek ősi településeinek alapjait…

A honfoglalás idején az avar településekre sok helyen rátelepedtek eleink, sőt, a Tarna folyó felső folyásának vidéke az egykor volt Aba nemzetség szakrális központjának tekinthető, míg északon Borsod (Kissikátor), keleten pedig a valószínűsíthetően káliz Bél nemzetségek hoztak létre jelentős birtok- és vallási központokat (Bélapátfalva).

A területen a kora Árpád-korban a kabar származású palócok, és keletre azok alcsoportja, a barkók telepedtek le. Archaikus család-, gazdaság- és településszerkezetükön sok évszázad múlása itt, a hegyektől elzárva, mit sem változtatott.

A 18. században aztán megjelent az iparosítás, elsősorban a szénbányászat, mely a tőke imperialista térhódításával felborította – sőt felrúgta – a tradíciókat, felborította a hagyományos család- és gazdasági szerkezetet.

Ma a környező települések az összeomlott nehézipar romjain számtalan kultúrtörténeti emlékkel, kulturális rendezvénnyel, tradíciókkal várják az ide látogatót. Még ha ez ki is esik a kulturális főáramból… De ne dőljünk be a narratíváknak!!! Igazán különleges élményekben ITT lehet részünk.