Heves Megyei Népújság, 1968. június 26. – „Kitüntetem — a csókás- fői erdőtűz alkalmával tanúsított önfeláldozó magatartása elismeréséül — a Tűzrendészeti Érem arany fokozatával Oláh Jánosné, váraszói lakost. Benkei András, belügyminiszter”.
A váraszói Szalajka-völgyi erdészháztól jó időben átlátni a szomszédos Csehszlovákiába és ide csillognak a Tátra hófödte csúcsai. Körös-körül erdő, amelynek ki-tűnő levegőjétől kitágul a tüdő, útjain könnyű a járás, a pázsit pihenésre készteti a kirándulókat. A lombok közt rejtőző madarak éneke valóságos balzsam a városi ember fülének.
Oláh János erdész mindig azt mondta, ez az ő otthona, itt érzi jól magát, s ha eljön az ideje, itt akar meghalni… Március 31-én ez a szép vidék, a sudár fákká nőtt csemeték voltak tanúi kimerültségtől rogyadozó lépteinek, végső erőfeszítésének, amellyel a pusztító erdőtűznek akart gátat vetni… A kimerültség és az alattomos füst együttesen végzett vele. Alig félórányira a takaros erdészlaktól találtak rá az oltásra kivonult tűzoltók.
A veszedelmes lángokról Oláh János felesége vitt hírt a váraszóiaknak. Férje tragédiájáról mit sem tudott még akkor… A kötelesség hajtotta a törékeny asszonyt: pusztul az erdő!
Az erdészháztól 12 kilométer Váraszó. Kerékpáron 27 perc alatt tette meg az utat. Pedig beteg volt! Alighogy bejelentette a tüzet, fordult is vissza, hogy az ura mellett legyen a küzdelemben. Az orvos szerint az influenzában szenvedő asszonynak legalább 40 fokos láza volt!
Bejelentésére kezdődött a riasztás, és három órás megfeszített küzdelem ásán sikerült gátat vetni a mintegy háromszáz hektárnyi erdőben tomboló tűznek. A kár jelentősebb is lett volna, ha nincs hírvivő a veszedelemrőL
Oláh János tragédiáját és Oláh Jánosné hőstettét elevenítették fel a napokban az erdőkövesdi erdészet parányi irodájában. Nyolcadikos fiával együtt jelent meg azon a kis ünnepségen a gyászoló asszony, ahol a Heves megyei Tűzrendészeti Parancsnokság és a Mátrai Állami Erdőgazdaság vezetői kifejezték hálájukat a hőstettért.
Toronyay István, megyei tűzoltóparancsnok a csókásfői erdőtűz hősének átadta a belügyminiszter kitüntetését, a Tűzrendészeti Érem arany fokozatát. Hangyái Tibor, az erdőgazdaság igazgatója pénzjutalommal toldotta meg a kitüntetést.
Miért tette? Nehéz megfogalmazni.
– Amikor hajnalban sem jött meg az uram, s kinéztem az ablakon, láttam, hogy ég az erdő! Felkeltem az ágyból és biciklire ültem. Mentem segítségért. Tudtam, hogy az uram oltja a tüzet. Már kétszer sikerült neki… Fájt mindenem, de nem törődtem vele. Az erdőre gondoltam és az uramra…
Azon a helyen, ahol Oláh János, az erdőkövesdi erdészet dolgozójának élete befejeződött, emlékművet állítanak. A hős asszony pedig a fiától várja, hogy a tűz pusztította erdőben feledtesse a tragédiát; újra élessze a pázsitot, az énekesmadarakat rejtő lombos fákat…
Pllisy Elemér
(A kép illusztráció)
