Véletlenül (vagy a sors akarta így? 🙂 ) bukkantunk egymásra Csépányi-Barci Gabriellával, akit a Szalajka Házhoz régi emlékek fűznek: Itt töltötte gyermekkora összes nyarát. Ő mesélt nekünk a régi időkről…
„Anyukám váraszói születésű, Fenekesben, a Víg tanyán született (már nincs meg, de a Fenekes a háztól északra terül el – térképen lentebb, fehér körrel jelölve). Oláh János erdész volt a keresztapja, aki tragikus körülmények között hunyt el egy erdőtűzben (az erről szóló cikk itt olvasható). Aztán Szekeres Jani bácsi (képünkön az egykori erdész – középen – a háznál) és felesége, Márta néni került ki oda, velük és a családjukkal nagyon jó volt a viszony. Így sokszor töltöttünk heteket a Szalajka Házban. Sajnos az idő dolgozott felettünk, és eltelt ez az idő. Szívem csücske Váraszó, és a régi tanyát soha sem felejtem el.
Akkoriban még nem voltak a fenyők a ház előtt, vagyis tán akkor ültették oda. Viszont egy hatalmas almafa volt a ház előtt, azon aludtak a tyúkok.”
A fő képen: Disznóvágás a házzal szemben, mely akkoriban még tisztás volt, ahonnan át lehetett látni a szemközti hegyre.
Köszönjük Gabriellának a beszámolót. Ha neked is van történeted, régebbi képed a házról, s szívesen megosztanád velünk, kérjük, írj a hello@szalajkavendeghaz.hu-ra. És persze szeretettel várunk mindenkit a most már vendégházként működő erdei házikóban!
